Vasember 3 (Iron Man 3)
USA-Kína, 2013, 130 perc
Rendező: Shane Black
Főszereplők: Robert Downey Jr., Gwyneth Paltrow, Guy Pearce, Don Cheadle, Rebecca Hall, Ben Kingsley
Gyártó: Marvel Studios
Forgalmazó: Fórum Hungary
Amerikai bemutató: 2013. május 3.
Magyarországi bemutató: 2013. április 25.
Az már elég rossz jel, ha egy film közvetlenül a Blue című Eiffel 65 hányadékkal indul, még akkor is, ha egy 1999-es flashbackről van szó. És ha még hozzávesszük, hogy nem sokkal később a Mambo No. 5 is felcsendül, akkor már tényleg komolyak lehetnek az aggályok, hiszen a Vasember széria már a legelején az Iron Man című Black Sabbath klasszikussal forrott össze, a második rész soundtrack albumán csupa AC/DC szám szerepelt, és magában a filmben még a Beastie Boys, a Clash, a Daft Punk, a Queen és 2Pac is felcsendült. És akkor engedtessen meg egy személyes Lou Bega anekdota, ami valószínűleg nem érdekel senkit, de engem meg ez nem érdekel: a fent említett év karácsonyán a volt csajom muterjától ennek a ceruzabajuszos, tenyérbemászó stricinek a CD-jét kaptam meg karácsonyra, ami a mai napig minden idők legrosszabbul megválasztott ajándéka.
Na de térjünk vissza Vasemberünkre, aki az első két Iron Man, a Hulk film kis cameója, illetve a tavalyi Bosszúállók után ismét megmenti a mentenivalót, de ekkora bevételek láttán kisebbfajta csoda lett volna, ha nem látjuk viszont többet a filmvásznon. Robert Downey amolyan Han Solós, vagyis leszarok-mindent-de-azért-lehet-rám-számítani jellegű vonásokkal töltötte meg a karaktert, és sokak számára ez emelte az első részt a kortárs szuperhős mozik fölé. A második darab is nagyjából hozta a szintet, még ha egy kicsit fáradtabban is, és talán ezért is jött a kétoldalú döntés, miszerint az előző epizódok rendezője, Jon Favreau, csak színészként és executive producerként marad a produkciónál. Utódja az önirónia és a one-linerek nagymestere, Shane Black lett, és ez ugyan további könnyedséget hoz az eddig sem vérkomoly mitológiába, azért csodát tőle se várjunk.
Ahogy az manapság a világmentőknél szokás, Vasember is számos belső vívódással küszködik: a Bosszúállók hadművelet megviselte az idegrendszerét, a párkapcsolata látott már szebb napokat, és borzalmas rémálmok gyötrik. Melyek lényegében valóra válnak, amikor a kis vityillóját lényegében a tengerbe süllyesztik, és szinte az alapoktól kell kezdenie mindent. Ráadásul ezen jelenetsor meghozza a váratlan pillanatot is, hogy a Vasember páncél Gwyneth Paltrow-ra kerül, de Chris Martinné sikerrel veszi az akadályt, és helytáll Vasladyként. A Downey alakította Tony Stark pedig valahol az Isten háta mögött kezdi el felvenni a harcot új nemezisével, a mandarinnal. És itt azért álljunk meg egy szóra: a filmkészítők többször is hangsúlyozták, hogy Ben Kingsley karaktere nem feltétlenül kínai, de akár az is lehet. Igazából inkább van Osama Bin Ladenre maszkírozva, mint bármi másra, és talán még Mario Balotellit is előbb lehetne eladni kínaiként, mint őt.
A lényeg persze úgysem ez, hanem az, hogy aki az első két filmet szerette, az most sem fog csalódni, a szuperhősfilmekkel hadilábon állók viszont nem ezzel fogják kezdeni a barátkozást. Papírformaszerűen zajlik minden, és ugyan van egy-két váratlanabbnak szánt fordulat (valakikről kiderül, hogy mások, mint amilyeneknek addig hittük őket), a prímet a látványvilág viszi el, és pont ez az, amit az ember egy blockbustertől elvár. Black néhány jó dumával járult hozzá a Vasember mítoszhoz, az akciójelenetek (melyek közül kiemelkedik a fent említett házpusztítás és a repülőből kizuhant emberek megmentése) viszont nélküle is ilyenek lettek volna. A Vasember 3 tökéletesen megvalósítja azt a célt, ami miatt elkészült: ez pedig nem más, mint a negyedik rész.
●●●●●●○○○○
