Meglehetősen ritka, ha egy színész zenészként is megállja a helyét (aki ebben kételkedik, annak meleg szívvel ajánljuk Bruce Willis, Steven Seagal és Don Johnson lemezeit), de arra sincs túl gyakran példa, hogy egy zenész a filmvásznon nagyot alkosson (jó példa erre Madonna Arany Málna gyűjteménye vagy Elvis Presley teljes filmográfiája). Az aktuális kivétel Ben Drew névre hallgat, akit mindenki csak Plan B-ként ismer. Pár hét eltéréssel jutott el hozzánk eddigi legnagyobb filmszerepe (A törvény ereje) és rendezői bemutatkozása (Rázós környék), úgyhogy igencsak időszerű megvizsgálni, ki is ez a Nagy-Britanniában szupersztárságnak örvendő, de nálunk még kevésbé ismert figura.

A 29 éves Ben Drew 2006-ban robbant be a popvilágba Plan B néven, Who Needs Actions When You Got Words című első lemezével. A berobbanás persze egy kicsit erőltetett kifejezés, a debüt ugyanis még nem ütött akkorát, aminek az is lehetett az oka, hogy nem túl rádióbarát hip hop dalokat tartalmazott. A kritikák többnyire pozitívak voltak, a lemezeladások viszont nem nyűgözték le sem a kiadót, sem B-t, úgyhogy megérett az idő egy kis stílusváltásra. A viszonylag hosszú szünet után, 2010-ben kiadott The Defamation Of Strickland Banks című konceptalbumon a háttérbe szorult a rappelés és előtérbe került egy meglepően képzett énekhang, és hiába voltak erőteljesek a soul és R&B hatások, a zene mégsem lendült át amerikaias nyálendbí giccsbe. Az első lemez épp hogy befért a top 30-ba, ez viszont már első lett Nagy-Britanniában, köszönhetően az olyan daloknak, mint a Stay Too Long, a She Said vagy a Prayin’. Ami pedig a koncepciót illeti: B a dalokban egy olyan figurának a bőrébe bújt, akit bebörtönöznek valamiért, amit el sem követett. És ezzel már el is érkeztünk a rapper-énekest leginkább foglalkoztató témakörhöz, a bűnözéshez, mely a filmes karrierjének első számú mozgatórúgója.

Hogy mindent megértsünk, érdemes visszamenni a gyerekkorba. A kis Ben mindössze öthónapos volt, amikor punkzenész édesapja elhagyta a családot, és pár évvel később örökre el is tűnt. Ezzel már ki is alakult a kissrácban egy hamisítatlan kívülálló attitűd, és a London nem éppen előkelőbb negyedeiben töltött gyerek- és tinédzserkor is megtette a hatását a jövőre. Noha nagyobb balhékba nem keveredett, azért testközelből figyelhette az egyre jobban elterjedő fiatalkori bűnözést és prostitúciót. A hírekben is nagy figyelmet szentelt a kiskorú bűnözésnek, különösen egy tízéves fiú halálának, mely egy későbbi dalát (Kidz) is ihlette. A Damilola Taylor nevű nigériai kissrác a Peckham nevű londoni kerületben – állítólag – ráesett egy törött üvegre, és rövid időn belül elvérzett. Az első gyanúsítottakat felmentették, és csak hat évvel később sikerült elkapni és elítélni az igazi tetteseket (akik a bűncselekmény elkövetése idején 12-13 évesek voltak).

Aki azt hiszi, hogy Plan B-nek már befutott zenészként szottyant kedve belekóstolni a filmezésbe, az téved. Emberünk már az első szólólemeze előtt írt egy forgatókönyvet Trigger címmel, melyet saját életéből merített – az ihlette, hogy egy alkalommal fegyveres rendőrök tartottak házkutatást a Drew családnál. Pénzt nem sikerült szereznie a projekthez, úgyhogy várt egy pár évet, mire 2008-ban megengedhette magának, hogy némi összespórolt zsebpénzzel elkészítsen egy Michelle című rövidfilmet, a Rázós környék későbbi szereplőivel. Még abban az évben debütált mozifilmben is; az Adulthood (mely a Kidulthood című film folytatása volt) műfaji szempontból bűnügyi dráma, mi más, és a soundtracken két Plan B dal is felcsendült. A 2009-es, Michael Caine fémjelezte és a brit Bosszúvágynak is tekinthető Harry Brownban jött a következő mellékszerep, és az End Credits című betétdal a Chase & Status-szel, amivel meglett az első top 10-es sláger is. Természetesen a 2010-es 4.3.2.1 és az egy év későbbi Turnout is bűnügyi témában mozog, és noha ezeket sem a közönség, sem a kritika nem fogadta túl pozitívan, azért lassacskán megérett az idő egy főszerepre, ami 2012-re össze is jött.

Az eredetileg The Sweeney címre hallgató A törvény ereje (reméljük, masszív prémiumot kapott a forgalmazónál a címmel előálló kollega) egy amolyan mocskos zsaru történet egy kiégőfélben lévő középkorú rendőrről és csapatáról. A Sweeney elnevezés az ún. londoni flying squadot takarja, vagyis azt a rendőrségi osztagot, akiket fegyveres rablások megakadályozására, illetve feltartóztatására vezényelnek ki. Az egykori Joy Division / New Order basszusgitáros Peter Hook fizimiskáját idéző Ray Winstone játssza – amúgy szenzációsan – a nem mindig tiszta eszközökkel operáló osztagvezért, míg Drew (abszolút hitelesen) a csapat fiatal ászát, aki tehetsége és ambiciózussága alapján egyszer majd átveheti a vezérbika szerepét. Hangulatát és vizuális világát tekintve A törvény ereje némileg a Szemtől szemben című klasszikusra hajaz, csak hiányzik belőle a zseniális kasszafúró karaktere, ettől függetlenül egyes párbeszédek szinte szóról szóra visszaköszönnek, nem beszélve egy monstre utcai lövöldözésről. Kiderül, hogy a rendőrségi bürokraták legalább akkora ellenségek tudnak lenni, mint a nagyban utazó tolvajok, akik a sok pénzt rejtő belvárosi célpontokra utaznak. A feszültség majdnem végig fennmarad, egyedül az utolsó negyedórára fáradnak el az alkotók, ettől függetlenül a Sweeney, mely a hasonló című tévésorozat remake-je, mégis a jobbfajta zsarufilmek közé tartozik.

A Rázós környéknek már a címéből is érződik, hogy itt nem London központja, hanem egy lepattant külterülete játssza a főszerepet – a centrum és egy-két grandiózus szimbólum (pl. az O2 Arena) mindig csak a háttérben bukkan fel. Drew rendezői és forgatókönyvírói mozis debütálásában valóban az utca a főszereplő, ugyanis egy többkarakteres drámáról van szó, konkrét fő figura nélkül (a la Rövidre vágva, a la Szomszédok). Amit látunk, az néha kicsit egy hip hop musical hangulatát idézi, ugyanis a karakterek előéletét amolyan videoklipes jelleggel Plan B dalai festik alá és pótolják ezzel a dialógusokat. Van itt lelkiismeretes, jó útra térni próbáló ex-huligán és veszedelmesebbnek tűnő haverja, a sittről visszatért, általános iskolás lányokat is kiszemelő strici, a barátja leütésével a dílereknek imponáló és gyorsan elzüllő kiscsávó, adósságtölesztési okokból bárkivel lefekvő utcalány, félelmében a gyerekét a vonaton hagyó bevándorló, no és csupa olyan figura, akik vesztesnek születtek, de ezt képtelenek belátni, és bármit bevállalnak azért, hogy a felszínen maradjanak.

Drew rendezői bemutatkozása nem sikerült rosszul, bár a stílusán van még mit csiszolni, és a film talán jobban elérné a célját, ha mocskosabban ábrázolná az általa bemutatni szándékozott egzisztenciális nyomort. Kicsit mintha túl sok lenne a karakter, ráadásul a bevándorlós mellékszál eléggé későn indul el, amikor már nagyon kevés van hátra a játékidőből. Ettől függetlenül Plan B az A-terv után sikeresen teljesíti a B-tervet is: színészként egyre jobb, rendező-forgatókönyvíróként pedig csak jobb lesz. Ez meg nekünk jó.

A törvény ereje (The Sweeney), brit, 2012, 112 perc

●●●●●●●○○○

Rázós környék (Ill Manors), brit, 2012, 121 perc

●●●●●●○○○○