Mellékhatások (Side Effects)
USA, 2013, 106 perc
Rendező: Steven Soderbergh
Főszereplők: Jude Law, Rooney Mara, Catherine Zeta-Jones, Channing Tatum
Gyártó: Open Road Films
Forgalmazó: Pro Video
Amerikai bemutató: 2013. február 8.
Magyarországi premier: 2013. május 9.
Ideje volt már filmet készíteni a gyógyszeriparról, hiszen a tévében minden második reklám valamilyen orvosságot tol az arcunkba, úgyhogy milliószor hallhatjuk a korábban csak a német tévéadókról ismert „Lesen Sie die Packungsbeilage...” duma magyar verzióját a hirdetések végén. A feladatra nem kisebb név vállalkozott, mint Steven Soderbergh, aki leginkább a se nem mainstream, se nem művészfilmek szakértője szokott lenni, bár az eddigi legnagyobb dobása szerintem pont egy blockbuster, az Ocean’s Eleven volt. Állítólag ez az utolsóelőtti rendezése (de már az utolsó, a Behind The Candelabra is dobozban van) és innentől festeni fog, bár ezt a visszavonulós dumát majdnem olyan régóta hajtogatja, mint Ozzy Osbourne.
A Mellékhatások a műfaját tekintve thriller-szerűség, ezt már az első képsorok vérfoltjai is érzékeltetik. Az intro túlságosan is rövid, pár másodperc után már jön is a „3 hónappal ezelőtt” felirat, valamint Rooney Mara, aki köszönőviszonyban sincs azzal a cyberpunkkal, akit a Tetovált lány remake-jében láthattunk. Legalábbis ami a kinézetét illeti, mert azért kellően neurotikus itt is, sőt, egy krónikusan depressziós, gyógyszeres kezelésre szoruló csajt alakít, aki ugyan hazavárja a börtönből szabaduló férjet (Channing Tatum a G.I. Joe: Megtorlás után megint csak kis szerepben látható), de mániákusan fél a jövőtől és az újrakezdés lehetőségétől. A pszichiátere (Jude ’Zsidótörvény’ Law) felír neki egy új gyógyszert, és az először hatékonynak is tűnik, de egyben alvajárást is okoz, ráadásul olyan durva következményekkel, amik mind a páciens, mind a doktor életét fenekestül felforgatják.
Soderbergh-nek megint nem sikerült rossz filmet rendeznie, és leginkább a késői Hitchcock nyomvonalán halad, ami azt jelenti, hogy szép lassan, fokozatosan növeli a feszültséget. Igazából nem történik semmi különös, természetesen kapunk egy-két csavart, bár nem akkorákat, mint amiket a Közönséges bűnözők vagy a Hatodik érzék végén láttunk, de ez persze nem is baj. Mara hiteles depressziósként, Law meg nem először hozza a kimért-brit-Amerikában figuráját – neki még szurkolni is lehet, ellentétben a feleségével (Vinessa Shaw alakításában), aki miatt lehet hogy az év végi összeállításunkban nyitunk egy új kategóriát az ’év legköcsögebb karaktere’ címmel (a villain of the year más, oda mindig olyanok kerülnek, akik legalább egy kicsit kedvelhetőek is), bár Joaquin Phoenixet (The Master) nehéz lesz lenyomni. Azért a Melékhatásokban persze nem ő a lényeg, Soderbergh korrekt kis thrillert hozott össze, bár ő talán még egy Jóban rosszban epizódból is ki tudna hozni valami nézhetőt. Rá kéne venni valakit, hogy mindig lopja el a vásznát meg a festékeit, és akkor hátha meggondolja magát.
●●●●●●●○○○
